2012. szeptember 30., vasárnap

Őszinteség


~ Az utóbbi hetekben felerősödtek bennem az őszinteséggel kapcsolatos gondolatok.
Ránéztem életemre, és észrevettem, hogy hányféle szerepet játszottam és játszom a mai napig pusztán megfelelésből. És nemcsak én, hanem a környezetem is. Szembesültem a ténnyel, hogy nem tudom elmondani őszinte véleményemet, mert félek attól, hogy elvesztem a másik fél szeretetét.

Ahogy egyre mélyebbre ások a lelkemben, úgy érzem, bizonyos kapcsolatok nem tarthatók fenn ebben a régi mintázatban. Akkor van esély a folytatáshoz, ha őszintén szembenézünk önmagunkkal, és van bátorságunk kimondani az igazságot, és meghallgatni a kritikát, amit velünk szemben nem mertek eddig kinyilvánítani.
El kell hinnünk, hogy nem attól vagyunk jóemberek, ha mindig az elvárásnak megfelelően, úgymond „jól„ viselkedünk, hanem, hogy megtapasztaljuk az emberi lét különböző aspektusait.
És elfogadjuk a nem tetsző viselkedési mintázatokat, mert csak így tudunk változtatni rajtuk.
Belefáradtam az állandó önigazolásba: „Én jó vagyok!”
Ember vagyok hibákkal és csodálatos tulajdonságokkal, és ez így egész.
Nehéz útra tévedtem, de most már végigjárom. Lehántom magamról az álarcaimat, hogy megismerjem igazi önvalómat, és hogy kapcsolataim egy magasabb szintre emelkedhessenek.
Tarts velem! ~


Az Ember elment a Bölcshöz...


~ Az Ember elment a Bölcshöz: - Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam! - Hallgatlak - bólintott a Bölcs. - Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok. Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha... Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik: - Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett. Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet? - A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát... Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen láttad, mi rejlik bennük. ~

2012. szeptember 29., szombat

A Fény harcosának kézikönyvéből


~ A fény harcosa tudja, hogy egy angyal és egy ördög vitatkozik a keze fölött, amely a kardot tartja. Az ördög azt mondja: - Elgyengülsz. Nem ismered fel a megfelelő pillanatot. Félsz. Az angyal azt mondja: - Elgyengülsz. Nem ismered fel a kellő pillanatot. Félsz. A harcos meglepődik. Mindketten ugyanazt mondták. Aztán az ördög folytatja: - Hadd segítsek neked. Az angyal pedig azt mondja: - Segítek neked. A fény harcosa ekkor megérti a különbséget. A szavak ugyanazok, de a szövetségesek különböznek. És elfogadja az angyal kezét. ~

Szent Mihály ünnepe


Ma, szeptember 29., Szent Mihály napja van...

 ~ Mihály arkangyal nevének jelentése: 'aki Istenhez hasonlatos'. Mihály arkangyal az égi seregek vezére a gonosz erőivel vívott, végső harcban. Az angyalok Erősségek rendjének irányításával megbízott főangyal, de ő felügyeli a fénymunkások feladatát is. Legfőbb célja megszabadítani a Földet és lakóit a félelmekből eredő mérgektől. A fényhozókat és az általa e feladatra alkalmasnak vélt embereket arra kéri  és biztatja, mutassák meg a többieknek a komoly szakmai alapokon nyugvó és az alkalom szülte lehetőségekből adódó spiritualitás és gyógyító tevékenység lényegét. ~

Gyújtsunk gyertyát és kérjük Mihály Arkangyal segítségét félelmeink elengedéséhez, és életfeladatunk megtalálásához és Ő nagy szeretettel segít:

~ Mihály Arkangyal!
Köszönöm, hogy kísérsz az utamon, vigyázod a lépéseimet, önbizalmat és bátorságot öntesz belém, gondolataimat és tetteimet a szeretet és a valódi életfeladatom felé terelgeted! ~

2012. szeptember 28., péntek

OSHO: Kreatívitás

 
~ A kreativitás az a minőség, amit a cselekedeteidbe viszel. Ez egyfajta hozzáállás, egy belső megközelítés - egy más szemléletmód... Nem lehet mindenki festőművész - de nincs is erre szükség. Ha mindenki festő lenne, csúnya lenne a világ; nehéz lenne élni benne. És táncos sem lehet mindenki, arra sincs szükség. De mindenki lehet kreatív.
Bármit is csinálsz, ha azt örömmel, szeretettel csinálod, ha cselekedetedet nem pusztán gazdasági megfontolások vezérlik, akkor az kreatív lesz. Ha a cselekedeted képes valamiféle fejlődést elindítani benned, ha növekedni tudsz általa, akkor az spirituális, akkor az kreatív, akkor az isteni.
Minél kreatívabb vagy, annál közelebb kerülsz Istenhez. A világ összes vallása azt állítja, hogy Isten a teremtő... minél kreatívabb vagy, annál inkább istenivé válsz. Amikor a kreativitásod a tetőfokára ér, amikor az egész életed kreatívvá lesz, akkor Istenben élsz. Szeresd, amit csinálsz. Légy meditatív, amíg csinálod - bármi legyen is az! ~

2012. szeptember 27., csütörtök

Csillagok...

 
~ Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. ~

A Vándor...

~ Egy poros, gubancos, csapzott hajú őrült kereste a varázskövet. Teste már árnyékká soványodott, ajka szorosra zárult, mint szívének örökre bezárult kapuja, szemei világítottak, mint párjukat kereső szentjánosbogarak.
Lábainál a végtelen tenger morajlott.
A fecsegő hullámok rejtett kincseikkel dicsekedtek és gúnyolták az őrült vándor süket fülét, aki nem értette beszédüket.
Talán már maga az őrült sem reménykedett, de mert a keresés életévé vált, nem pihenhetett.
Ahogy a tenger sem pihen, örökké az elérhetetlen ég felé nyújtogatva karját.
Ahogy egy soha el nem érhető célt kergetve, a körbejáró csillag sem pihen.
Poros, csapzott hajfürtjeivel az őrült is tovább kóborolt a magányos parton keresve varázsköveit.
Egy napon egy gyermek lépett hozzá és megkérdezte: "Mondd, hol szerezted ezt az aranyláncot?" - s derekára mutatott.
Az őrült rábámult - a lánc, mely egykor valóban vas volt, most színarany - nem, nem álom, arannyá változott, csak azt nem tudta, hogy hol, s mikor.
Az őrült vadul öklözte homlokát - hol, ó hol talált rá - tudtán kívül - a varázskőre?
Régi szokása volt, hogy fölszedett minden kavicsot, aztán megérintette vele a láncot, ismét eldobta, anélkül, hogy ügyelt volna a változásra. Így talált rá és vesztette el az őrült a varázskövet.
A Nap lassan leáldozott az égen. Az őrült eszeveszetten, görnyedt testtel, s porba hullt szívvel, mint a gyökerestül kitépett fa visszafordult, hogy megtalálja az elveszett kincset.
*
Vajon hányszor veszítünk el egy kincset, egy szerettünket vagy egy barátunkat, mert nem figyelünk az értékükre? ~

Lábnyomok...


~ Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak föl az életéből.
Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomsort látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egyetlen lábnyomsort lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, és megkérdezte az Urat:
"Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. Mégis, azt látom, hogy épp a legnehezebb időkben csak egyetlen lábnyomsor maradt a fövenyen! Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád?"
Az Úr így felelt: "Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen lábnyomsort, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek. ~

2012. szeptember 26., szerda

A fény harcosának kézi könyvéből...


~ Jó, ha hagyjuk, hogy a szívünk szép lassan meggyógyítsa a maga sebeit. De az nem jó, ha azért vonulunk el és merülünk mély meditációba, nehogy gyengének gondoljanak. Mindannyiunk lelkében él egy angyal és egy ördög, akik nagyon hasonlítanak egymásra. Ha valamilyen nehézség előtt állunk, az ördög a magányos töprengést javasolja, hogy megmutathassa, milyen sebezhetőek vagyunk. Az angyal viszont gondolkodásra serkent, és néha emberi szájat vesz igénybe, hogy azon keresztül szólhasson hozzánk. A fény harcosa megtalálja az egyensúlyt a magány és a másokra utaltság között. ~


2012. szeptember 25., kedd

Igaz szerelem


~ A szerelem nem elavult fogalom - távol áll ettől! A szerelem időtálló elv, amelynek a lényege az elmerülés egy másik emberi lényben megnyilvánuló isteniben. A szerelem játékosság is, a tavasz, a virágok és egy új élet előhírnöke. Ám nem kell párkapcsolatban élned ahhoz, hogy megidézd a szerelmet. Megnyilváníthatod saját magadnak is a nevetésen, a szépségnek való megadáson keresztül, s azzal, hogy megengeded magadnak a fényűző élvezeteket. A szerelem az univerzum életereje, egy mindent megérő cél. ~

Buddha a háláról...

 
~ Nincs más feladatod, mint a hála és az öröm. ~
 

Ősi Ír áldás


~ Legyen áldásod rajtunk, a ragyogó fény áldott világossága.
Fény vegyen körül és a fény belőlünk, a lelkünkből sugározzon tovább.
Napfényes legyen körülöttünk az élet és melegítse fel a lelkünket is, míg csak átragyog és bevilágít mindent
és felmelegít minden sarkot, mint egy meleg tűzhely.
Bizalommal lépjen közelebb az idegen és engedjen fel dermedtsége a tűzhelyünknél.
Szemünkből áldott fény világítson.
Olyan legyen, mint két gyertya meleg fénye házadnak ablakaiban.
Hívja bátorítóan a fáradt vándort, aki oltalmat keres
viharos sötét éjszakában. ~

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyvéből


~ A harcos tudja, hogy bizonyos pillanatok megismétlődnek.
Gyakran találkozik ugyanazokkal a helyzetekkel és nehézségekkel. Ilyenkor elkeseredik, mert úgy érzi, hogy nem fejlődött semmit, hiszen az élet kellemetlenségei újra meg újra visszatérnek.
- Ezen egyszer már keresztülmentem - panaszolja a szívének.
- Valóban, ezen már keresztülmentél - válaszolja a szíve.
- De nem léptél túl rajta.

És a fény harcosa megérti az ismétlődő leckék értelmét: általuk tanulja meg, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni. ~

2012. szeptember 24., hétfő

Ráhangolódás az Újkorra


~ ...szellemi erőnk lehetőségein elmélkedve hangolódjunk rá a Vízöntő korszakra. Megkapjuk a lehetőséget, hogy segítsünk valami újat létrehozni. Ismerjük fel saját végtelen lehetőségeinket és képességeinket. Helyzetünk megengedi, hogy új teret teremtsünk magunk körül, és másokkal együtt javítsuk a Föld bolygó létfeltételeit. Talán épp azt kérdezzük magunktól, hogy tehetségünkkel és képességeinkkel mi vajon mit adhatunk a világnak. A válasz a szívünkben rejlik. Engedjük szabadon a bennünk élő kíváncsi, a csillagok felé nyúló gyermeket. Fessünk, ha festeni szeretnénk, és ne törődjünk vele, ha azt mondják, hogy nincs elég tehetségünk. Zenéljünk, ha dallamok élnek bennünk, gyógyítsunk szeretetünkkel, osszuk meg másokkal gondolatainkat és ösztönző erőnket. Higgyünk magunkban és képességeinkben.
Bennünk és a Földön bizonyos értelemben nagy változás zajlik. A tudás új ajtói nyílhatnak meg előttünk, a korábbi inkarnációban támadt ötleteink most valóra válhatnak. Ne féljünk megnyitni ezeket az ajtókat, vegyünk részt például egy tanfolyamon, ahol másokkal együtt megtapasztaljuk a lét végtelen lehetőségeit. Ha például festünk, vagy bármit alkotunk, azzal a világnak ajándékozunk valami újat, és ettől mi magunk is frissebbnek és gazdagabbnak érezzük magunkat.
Osszuk meg saját, egyéni belső gazdagságunkat a világgal, és éljük át az ebből fakadó mély megelégedés érzését. Magunkban hordjuk az isteni teremtés csíráját. Bánjunk vele szeretettel és tisztelettel. ~

Mídász király érintése


~ Dionüszosz az egész földkerekséget bejárta, és mindenütt elterjesztette édes, de veszélyes ajándékának, a szőlőtőkének az ismeretét. Vele tartott öreg nevelője, a pocakos, mindig ittas Szilénosz, kit részegségé
ben sem hagyott el soha a bölcsesség. De amikor Phrügiába érkezett, Dionüszosz észrevette, hogy Szilénosz hiányzik kíséretéből.
Ezen a tájon abban az időben a gazdagságáról híres Mídász király uralkodott. Azt hitte magáról, hogy éppen olyan okos is, mint amilyen gazdag, s hogy mindent ő tud a legjobban. És mivel király volt, és övé a hatalom - ahogy ez már illeni szokott -, senki sem ingatta meg önteltségében.
Szilénoszt parasztok találták meg, s királyuk elé vitték. Mídász nyomban felismerte az öreget, s pompával elindult a szomszéd országba, ahol Dionüszosz abban az időben tartózkodott.
De már útközben találkoztak az istennel, aki tigrisfogatú aranyszekerén járta a vidéket, s kereste Szilénoszt. Nagyon megörült, amikor meglátta kedves nevelőjét.
- Kívánj, amit akarsz - mondta Mídász királynak -, szolgálatodért minden kívánságodat teljesítem.
Mídász meghajolt Dionüszosz előtt, és olyan bölcs arckifejezéssel, ami csak kitellett tőle, megszólalt:
- Ó, add, hogy minden, amihez hozzá érek, arannyá változzék.
- Jobbat is kívánhattál volna magadnak. De amit kértél, beteljesítem - felelte mosolyogva Dionüszosz.
Mídász boldogan indult haza. Dicsérte magát eszéért. Sohase lesz a földön gazdagabb király nála. Türelmetlenségében már az úton meg akart győződni az isteni ígéret valóra válásáról. Letört egy kis faágat, és alig hitt a szemének. Az ág levelestől arannyá változott. Mámorosan az örömtől városába sietett, és benyitott az első terembe. Az ajtó színarannyá vált.
Lakomát rendelt, kezet mosott, és boldog ámulattal figyelte a kezei között lecsurgó folyékony aranyat. Kenyér után nyúlt, a kenyér arannyá vált a kezében. Hozzáért a húshoz, s a sült aranyfényben csillogott. Az odarendelt szolgák szájához emelték az ételt, de a király ajkai között arany csendült. Még a bor is arannyá sűrűsödött a szájában.
Az aranyözön rémülettel töltötte el a királyt. Megborzadt esztelen kívánságától, mert látta, ha nem tud megszabadulni a varázslattól, éhen-szomjan pusztul. Félelemtől remegve nyergeltetett, Dionüszosz után vágtatott, és térdre borulva kérte az istent, hogy szabadítsa meg kínjaitól.
- Menj el a Paktólosz folyóhoz - könyörült meg rajta Dionüszosz. - A víz majd lemossa rólad a szerencsétlen kívánságod átkát.
Mídász nyomban a folyóhoz sietett, megmerült benne, fejét, haját is megmosta a vízben. Mídász határtalanul boldog volt, hogy megszabadult szörnyű adományától, és látni sem akart többé aranyat.~

Fogolyszabadító Boldogasszony ünnepe


~ Szeptember 24.  Fogolyszabadító Boldogasszony ünnepe... 
A mai napon elengedhetjük ártó gondolatainkat, amelyek gúzsba kötnek minket. Letehetjük lelki és szellemi terheinket, és megszabadulhatunk zavaró tulajdonságainktól. Gyújtsunk egy gyertyát vagy mécsest és kérjük Szűz Mária segítségét...~

OSHO: Bátorság


~ A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik. A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.~

OSHO: A Mester


~ A zen szerint a mester nem mások, hanem önmaga mestere. A mester minden mozdulata és minden szava megvilágosodott állapotának visszatükröződése. Nincsenek saját céljai, nem él benne semmiféle vágy arra, hogy bármi másképp legyen, mint ahogy van. Tanítványai nem azért gyűlnek köré, hogy kövessék őt, hanem azért, hogy magukba szívják jelenlétét, és bátorítást nyerjenek példájából. Szemeiben saját igazságukat látják visszatükröződni, és az ő csendjében könnyebben megtalálják saját lényük csendjét. A mester nem azért fogadja örömmel a tanítványokat, mert vezetni akarja őket, hanem mert neki olyan sok van, hogy szeretné megosztani másokkal. Együtt egy olyan energiamezőt alkotnak, melyben minden egyén könnyebben rátalál saját benső fényére.
Ha találsz ilyen mestert, akkor áldott vagy. Ha nem, keress tovább. Tanulj a tanítóktól, a mesterjelöltektől, majd menj tovább. Csaraiveti, csaraiveti - mondja Buddha - Menj tovább, menj tovább...
...A pillangó nem tudja bebizonyítani a hernyónak, hogy belőle is lehet pillangó; a logika itt nem segít. De a pillangó felébresztheti a hernyóban a vágyat, hogy ez lehetséges. ~

OSHO: Beidegződések


~ ...egy oroszlánt juhok neveltek fel. Az oroszlán azt hitte, hogy ő is egy bárány. Egyszer azonban egy öreg oroszlán elkapta a grabancát és elvitte egy tóhoz, ahol megmutatta neki saját tükörképét. Sokunk olyan, mint ez az oroszlán: a kép, amit magunkról őrzünk nem saját, közvetlen tapasztalatainkból, hanem mások véleményeiből ered. Egy külvilág által nyakunkba akasztott személyiség vette át a helyét annak az egyéniségnek, amely bensőnkből fejlődhetett volna. Így csak a nyáj egyik birkája vagyunk, aki képtelen arra, hogy szabadon mozogjon, és nincs tudatában önnön igaz énjének.
Itt az ideje, hogy belenézz a tóba, felfedezd a saját tükörképedet, és kitörj abból az önmagadról kialakított képből, amit mások neveltek beléd. Táncolj, rohangálj, ugrálj, csinálj dzsiberist - bármit, ami ahhoz kell, hogy felébredjen az alvó oroszlán benned.
Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba.
A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül.
Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget.
A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel. ~
 

Wass Albert a Családról...


~ Arra gondolt, hogy így kellene legyen tulajdonképpen az egész élet. A gyermek apja fűrészelné a fát, ő segítene neki, vagy ülne a rönkökön, és szoptatná a gyermeket, aztán behívná enni, amikor kész az étel, és este ott ülnének egymás mellett a kispadon, és néznék az alkonyatba süllyedő tisztást, és halkan beszélgetnének a gyermekről, aki olyankor már csöndesen alszik a bölcsőben. Érezte, hogy ez az, ami hiányzik onnan a Komárnyikról, ez a csöndes, békés, hétköznapos élet, amit hárman élnek együtt: egy férfi, egy asszony és egy gyermek. Együtt. Közös tervekkel és közös örömökkel. Kevés beszéddel, de mégis úgy, hogy tudnak egymásról mindent. Titkok nélkül, tisztán, egyszerűen, ahogyan szép és békés az élet, úgy. ~
 

OSHO: Várakozás


~ Vannak időszakok, amikor csak várni kell. A magot már elvetették, a gyermek ott fejlődik az anyaméhben, a kagyló lassan rétegeket von a homokszem köré, és gyönggyé varázsolja azt.
...ez a passzivitás időszaka, és hagyni kell, hogy a természet tehesse a dolgát.
Ám ez nem egy álmos és közömbös várakozás: ... hamarosan valami fontos dolog történik. Ez az időszak tele van misztériummal - épp olyan, mint a hajnal előtti percek. Most nem kell mást tenni, csak várni.
Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia. Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége; kivárni a megfelelő pillanatot. Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők csupaszságukban is gyönyörűek... amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni - mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség számára...
Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned - a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját. ~
 

OSHO: A Lét


~ Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni. Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad. Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd. ~

Wass Albert: A Barátságról

 

 ~ 1. A barátság nem azt jelenti, hogy jogod van beavatkozni embertársad belső életébe.
2. A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.
3. A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.

4. A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássák.
5. A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
6. A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
7. A barátság oka nem lehet sem a véletlen, sem az egymásrautaltság. Még kevésbé azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.
*
Az emberi lélek valami olyan titka ez, mint a zenének a hangok harmóniája. Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord. ~
 

2012. szeptember 22., szombat

Paulo Coelho

 
~ Egyetlen nap sem olyan, mint a másik, mert mindegyik tartogat egy csodát, egy mágikus pillanatot, amikor az Univerzum összeomlik, és új csillagok születnek. ~


Celtic Woman: The Voice


~ I'm the Voice... ~

A Hála fényerő...

  
~ A hála fényerő. Az önzetlen, tiszta szívből jövő hála, ima. Egy tiszta, mély ölelés, ima. Egy kedves, szeretettel megtöltött ajándék, egy szeretettel főzött ebéd, egy őszinte szándékkal megírt vers, egy koncentrált energiagyakorlat, egy mély meditáció, vagy tiszta erőtérben megírt mandala, ima. Önzetlen szeretettel gondolni valakire, ima. Azt kívánni, járja be sikerrel az útját, ima. Az ember, a család, az ország, a világ békéjét a szívünkben tartani, ima, és ezzel fényerő. ~

Ooniem, a Hála angyala


2012. szeptember 21., péntek

Elfogadás


Számomra az egyik legnehezebb lecke az elfogadás. Elfogadni azt, hogy ami nem való az életembe, az nem is valósul meg, vagy nem úgy, ahogyan szeretném. Elfogadni, hogy ne én irányítsak, hagyni a dolgokat menni a maguk útján. Néha pillanatokra sikerül, de csak pillanatokra. Még. Mert hiszem, ha rábízom magam belső hangom irányítására, sokkal könnyebb és boldogabb lesz a létem. Most Istenre és az Angyalokra bízom magam, és hálát adok a végtelen lehetőségért, ami minden egyes nap kínálkozik. Bölcsességükre bízom, hogy a számtalan lehetőség közül, melyik szolgálja leginkább fejlődésemet.

Anthony de Mello: Ne ítélj!


~ Józanító arra gondolni, hogy nem szolgálattal, hanem szemlélődéssel, látással tudunk legjobban szeretni. Ha szolgálod az embereket, akkor segíted, támogatod, vigasztalod őket, fájdalmukat enyhíted. Ha belső szépségükben és jóságukban látod őket, akkor átalakítasz és teremtesz. Gondolj néhány emberre, akiket szeretsz, s akik hozzád is vonzódnak. Próbálj meg mindegyikre úgy érezni, mintha most látnád őket először, s ne engedd, hogy múltbéli ismereted és velük kapcsolatos élményeid befolyásoljanak, akár kellemesek, akár kellemetlenek voltak azok. Keress olyan dolgokat, melyek eddig esetleg elkerülték figyelmedet a megszokottság miatt. A megszokottság, ismertség, ugyanis áporodottságot, vakságot és unalmat szül. Nem szeretheted azt, amit nem fedezel fel állandóan, újra és újra. ~

2012. szeptember 20., csütörtök

Fekete és fehér

Mindannyiunkban ellentétes erők munkálkodnak, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Minél inkább eltagadjuk azt, ami nem tetszik, annál jobban felerősítjük megjelenési formáit. Nézzünk szembe hibáinkkal, tévedéseinkkel, fogadjuk vissza eltagadott részeinket, és töltsük fel a szeretet gyógyító energiáival.
Nem megváltoznunk, hanem meggyógyulnunk kell. Mindannyian Isten szeretett gyermekei vagyunk, ha Ő megbocsát nekünk, akkor mi tart vissza minket attól, hogy megbocsássunk önmagunknak. Ha ez nehéznek tűnik, kérjük csodálatos Égi segítőink, Angyalaink segítségét. Ők türelmetlenül várják, hogy szólítsuk Őket, és életünk részeivé válhassanak.
Isten áldása kísérjen minden bátor lelket, aki szembe mer nézni önmagával, a gyógyulás reményében!

2012. szeptember 19., szerda

Angyalokról...


  ~ Az Angyalok Isten legtisztább gondolatai, amelyek az igazság és a szeretet szárnyán szállnak. ~

Rhonda Byrne: Az Erő c. könyvéből


~ Ha hálás vagy azért a kevésért, amid van, kapni fogsz még. Ha hálás vagy a pénzedért, bármilyen kevés is, több pénzed lesz. Ha hálás vagy egy jó kapcsolatért, még ha nem is tökéletes, javulni fog. Ha hálás vagy az állásodért, még ha nem is az álmaid munkája, jobb lehetőségeket kapsz. Mert a hála az élet nagy szorzója! ~

Mária Édes Szívéhez való gyönyörű középkori ima


~ Mondásom van az te édes Szívedhez, ó Mária, angyali fényességnek tüköre!
Szólásom vagyon az te tiszta Szívedhez, e világnak nemes Asszonya!
Üdvözlöm az én szívemnek belső érzékenysége szerint az te szeplőtelen Szívednek méltóságát, ki először a nap alatt mindenkinél méltóbb lett befogadni az Atyaúristennek méhéből kiszármazott magzatot.
Üdvöz legyen az te szűzességes Szíved, Szentháromságnak tisztaságos lakása és drágalátos szállása, kiben az istenség az emberséggel egyesült, szeretetnek ölelése miatt.
Magasztaljon föl ezért tégedet minden lélek, ó édességes Szűz Mária, mind az te boldog szent Szívednek Istenhez való engedelmességével, honnan eredet szerint az mi üdvösségünk származott. .
Üdvözlégy Mária, tisztaság liliomának magas köve!
Üdvözlégy Mária, alázatosság mélységes völgyének violája!
Üdvözlégy Mária, isteni szeretet mezejének piros rózsája!
Üdvözlégy Mária, minden malasztnak és irgalmasságnak kútfeje!
          Üdvözlégy Mária, mennyei harmat, minden isteni édességnek és ájtatosságnak teremtője. Ámen. ~

Régi magyar Áldás


~ Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek. ~

Hála


~ A hála egy Lélekkel teli tantétel. Megnyitja az elménket egy élő Isten gazdagságával átitatott világmindenség előtt. ~

Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?


~ Kutatások igazolták, hogy a rendszeresen köszönetet, hálát kifejező emberek sokkal jobb egészségi állapotban vannak, és kevesebbet bosszankodnak, mint mások. Sonja Lyubomirski azt tanácsolja, hogy tíz héten át heti rendszerességgel írjunk levelet valakinek, akinek hálásak vagyunk valamiért, egyszersmind írjuk fel naponta a bosszúságainkat. Azt fogjuk tapasztalni az önkísérletben, hogy folyamatosan csökken a bosszúságok száma, és növekszik a jó közérzetben eltöltött idő. De más hozadéka is lesz a próbának: akinek egyszer valamit megköszöntünk, vagy kifejeztük iránta hálánkat, ezt követően egészen másképp fog velünk viselkedni. Sőt, a kommunikáció nemcsak vele javul majd, hanem hólabda effektusként másokkal is, mert a jó érzéseket hordozó ember könnyebben ad pozitív érzelmi üzenetet másoknak. ~

Adriana Mezzadri: Marcas de Ayer


~ Gyönyörű... ~

Hála

 
~ Ha az ember szíve telve van hálával azért, ami van, nem sír a szeme azért, ami nincs. ~

Wass Albert

 
~ Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig. ~
 

Tatiosz a megbocsátásról...


~ Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. 
Aki ember, az szeret és megbocsát.
A szeretet: megbocsátás. ~

Dan Millman: A békés harcos útja


~ Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek. ~

2012. szeptember 18., kedd

Marcus Aurelius: Rossz érzések ellenszere


~ Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen?
A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta. ~

2012. szeptember 17., hétfő

Tatiosz: Változás


~ Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a mimózát fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkőlerakásait – aki látni s hallani tud, megérti üzenetét. Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő. ~

2012. szeptember 16., vasárnap

Sebestyén Márta: Teremtés


~ Lelket melengető hang, és simogató zene...~

Paulo Coelho az Angyalokról...

 

 ~ Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rá. És akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei. ~
 

Reményik Sándor: Szivárvány II.

 
~ ..Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, -
Ennek a hídnak hídpillére nincsen,
Ezt a hidacskát csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát. ~
 

Antoine de Saint-Exupéry: A Kisherceg


~ Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg – mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
- Minden bizonnyal – feleltem.
- Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni. ~


Ősi Ír áldás


~ Legyen mindig munkád, kezeid ne legyenek tétlenek.
Legyen mindig pénzed a szükségesre, és legyen sapkád, ha kell, akkor kettő is.
A napsugár találja meg az ablakodat, és legyél biztos felőle,
hogy minden eső után kiderül újra az ég.
Egy jó barát biztos keze, legyen a számodra elérhető, és Isten töltse be mindig a szívedet bátorító örömmel.~ 

OSHO az érzéseink elfojtásáról...


~ A társadalom azt tanítja az embernek - különösen a férfinek -, hogy ne sírjon, ha valami fáj, hanem vágjon inkább jó képet, és ne mutassa ki, mit érez. És a nők is beleeshetnek ebbe a csapdába. Mindannyian ismerjük az érzést, amikor elhatározzuk, hogy mostantól teljesen elrejtjük minden érzelmünket másoktól, hogy többé ne legyünk sebezhetők. Ha a fájdalmunk különösen erős, még önmagunk elől is megpróbáljuk elrejteni. Ettől azonban megfagyhatunk, megmerevedhetünk, mert mélyen legbelül tudjuk, hogy egyetlen picike repedés elég, hogy kiszabadítsa a sok bebörtönzött fájdalmat, ami azután eláraszthat bennünket.
A könnyek, és csakis a könnyek hatalma olvaszthatja meg a jeget körülötted. Nincs semmi baj a sírással, és egyáltalán nem kell szégyenkezned a könnyeid miatt. A sírás segít, hogy el tudjuk engedni a fájdalmunkat, hogy szeretni tudjuk önmagunkat, és végül segít a gyógyulásunkban is. ~
 

Hála


~ Akiben a hála él, abban a tisztelet ősi erénye mondja: köszönöm! ~

Hála


~ Isten nem háborodik fel hálátlanságunk láttán, mert a hálára tulajdonképpen nem az Istennek, hanem nekünk van szükségünk. Gyógyulásunk nem teljes a hála nélkül. Anélkül a hála nélkül, amelyben felismerjük és elismerjük, hogy egyedül Isten jóságától függünk, s mindenünket tőle kapunk. Anélkül a hála nélkül, amely jót és rosszat is egyaránt meg tud köszönni Istennek. ~

~ Kurt Tepperwein: KÖSZÖNET törvénye ~


~ Az igaz hála és köszönet minden nehézségen átsegít az életben.
Adjon hálát teljes szívéből valamiért, amije még nincs, úgy, mintha már megvolna – és meg fogja kapni.
A szüntelen hála és köszönet aktivizálja a hitet, amely hegyeket mozgat.
Mennyi minden van az életünkben, amely tökéletesen rendben van, és figyelemre sem méltatjuk, mert mindig csak arra a kevésre figyelünk, amely éppen nincs egészen rendben.
Amint szívemet hála tölti el életem minden körülményéért, eseményéért, az univerzum legmagasabb rendű ereje működni kezd rajtam keresztül, mert a hálás és szeretetteljes szív a legtisztább csatorna az egyetlen erő számára, amit mi Istennek nevezünk.
Minden úgy van jól, ahogy van, függetlenül attól, hogy kellemes-e számodra vagy sem, elfogadod-e vagy tiltakozol. Ha nem fogadod el, akkor szenvedsz. Ám, ha feltétel nélkül igent mondasz, felfedezed a boldogság titkát.
A levél ősszel magától hullik le a fáról. A hó apró pelyhekben esik, a tavasz beköszönt, a fű növekedésnek indul. Mindez könnyedén, félelem nélkül, kötöttségek és erőlködés nélkül. Nem szükséges hozzá terápia, nem kellenek traumák.
A dráma csupán illúzió, az igazság egészen egyszerű. Sem nem jó, sem nem rossz, egyszerűen csak van.
Semmit sem birtokolhatsz, hiszen minden te vagy. Minden, ami létezik, abból az egyetlen realitásból jött létre, amely Te magad vagy. Az emberek akikkel találkozol, a tárgyak, amelyek hozzád tartoznak vagy amelyeket elveszítesz, csupán ajándék, mellyel önmagad megleped, hogy léted újabb aspektusait megtapasztalhasd. A valóságban semmit sem lehet nyerni, sem pedig veszíteni, kivéve önmagad Igaz Valójának megtapasztalását.
Az életjátékban csak te nyerhetsz.
Ez a játék ugyanis a te örömödre jött létre, örvendj hát léted csodálatos teljességének. ~

Valaha Angyal voltam...


~ Valaha angyal voltam. Hófehér szárnyaim repítettek túl ezernyi felhőn, az Álmok Birodalmába. Minden olyan tiszta és gondtalan volt. Egymással játszadozva suhantunk a magasban, zöldellő rétek és égszínkék vizek felett. Miénk volt a fény, a levegő...én mégis másra vágytam...Egyre többször és többször pillantottam le a Földre. Egymással kergetőző, nevető gyermekeket láttam. Minden olyan boldognak tűnt. Én is akartam azt a boldogságot. Gondolataim szinte már csak a lenti világ körül jártak, s társaimat magam mögött hagyva merészkedtem egyre lejjebb és lejjebb, mígnem éreztem talpam alatt a fűszálak bársonyos érintését. Milyen más volt innen minden...Embereket láttam, nem messze tőlem. Feléjük indultam abban a reményben, hogy ők majd megmutatják a földi élet minden szépségét. Nem ismertem őket, mégis vakon bíztam bennük. Megijedtek, ahogy megpillantottak. Ijedten kiáltottak fel. Nem láttak még azelőtt hozzám hasonlót. Elindultak felém. Én megtorpantam. Szemeikben gyűlöletet láttam. Gyűlöltek engem, azért, ami vagyok.
Hirtelen elsötétült minden...
Pár órával később tértem magamhoz. Egész testem sajgott, de a lelkembe belenyilalló fájdalom sokkal nagyobb volt. Nem értettem, miért tették velem ezt azok, akikre már hosszú idő óta vágytam. Nem akartam többé már ezt a helyet. Lassan felálltam és felnéztem az égre. Minden olyan sötét volt...
Repülni akartam, újra, vissza a hazámba, de nem tudtam. A szárnyaim meggyengültek, nem bírtak többé felemelni engem a magasba. Térdre zuhantam és zokogni kezdtem. Soha többé nem mehetek vissza. Megszűntem angyalnak lenni...
Azóta folyton folyvást az eget bámulom, de Őket már nem látom. Egyedül maradtam, az álmaimmal, melyek az égről szóltak. Egyetlen kívánságom van csupán, hogy újra kitárhassam szárnyaimat...és repülhessek...~
 
 

Áldás


~ Áldott legyen a Fény, mely rád világít, és a Fény, mely benned van. Az áldott napfény sugározzon be téged, és melegítse fel a szívedet, míg úgy nem lobog, mint a kandalló tüze. Így minden idegen melegedni jöhet hozzád, s minden barátod is...
Sugározzék szemedből a Fény, mint az ablakba állított gyertyák fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja. Áldott legyen a rád hulló lágy, édes eső. Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák ki a virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő...
De áldott legyen a nagy vihar is és rázza meg a lelked, hogy fényesre és tisztára mossa, és sok kis tavacskát hagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékje és időnként egy csillag is!
Legyen áldott a föld, az egész földkerekség, hogy mindenütt kedvesen fogadjon, bármerre is vezessen utad.~