2012. október 31., szerda

A gondolat ereje


~ Néha úgy tűnhet, hogy a gondolataink választanak minket - ám ez téves elképzelés. Mindig mi választjuk ki a gondolatainkat - minden pillanatban. A gondolataink sohasem semlegesek, mindig van valamilyen hatásuk. Egy röpke pillanattal a gondolatod előtt már úgy döntöttél, hogy ezt fogod gondolni. Ha gyakorolsz, megtanulhatod a gondolatok kiválasztását, és ezzel tulajdonképpen a kezedbe veszed életed irányítását. ~

2012. október 27., szombat

Sík Sándor: Te Deum


Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen! 

Reményik Sándor: Őszi csodák


Ülve a karosszékben,
Ma legelőször néztem
Szemközt az utcasort.
A tekintetem rátévedt egy fára:
Nini még most sem sárga.
Zöldnek tartotta meg
Szép reménység-ruhában
Az, aki megtarthat mindeneket.
És én is élek,
És én is élek
S megvannak mind, akiket szeretek.
S e nekem-láthatatlan tündér-őszben
Eljönnek hozzám az őszi csodák:
Másodszor borulnak tündér-virágba
S hoznak pici, fanyar, fura gyümölcsöt
Az almafák.

S a drága földön, nem is olyan messze
Másodszor érett meg most a cseresznye,
Az elnyílt őszi-kikerics helyén,
Őszi bánat és lila gyász után,
Októberi dombok oldalain
Pompázik a tavaszi kankalin.
Rügyet bont minden ág
S belőlem is szinte nap-nap után
Kihajt egy vers-virág.
S ki tudja még mi lesz?
Lehet, hogy a közelgő karácsonnyal
Zúgni fogok erdőkkel egyetemben
Lombkoronás, orgonás áhítattal.

Ülve a karosszékben,
Ma legelőször néztem
Szemközt az utcasort.
Az utcasor felett
Egy színes felleget.
A szemem újból rátévedt a fára.
A reménységben megtartatott fára, -
S akkor gáttalanul,
Feltarthatatlanul,
Elbírhatatlanul
Robbant ki szívemből a hála.


2012. október 26., péntek

A Háláról


~ Próbáltál már hálát adni életed nehéz pillanataiért, megpróbáltatásaiért?
Azt mondod: nehéz. Miért adnék hálát, azért, ami fáj, ami bosszant?
Hiszen Te kérted ezt is, csak teljesítették kívánságodat, és ezt illik megköszönni.
Minden, ami életünkbe érkezik, jó vagy kevésbé jó, a mi teremtésünk.
Kérj, és megadatik.
Adjunk hálát múltbéli sérelmeinkért, fájdalmainkért, és meggyógyulnak.
Boldogok leszünk a jelenben, és ezt a boldogságot teremtjük a jövőnkbe. ~

Wass Albert a Háláról


~ Ne tévesszed össze a különböző kötelességekkel. A hála érzés, és mint ilyen megfoghatatlan, felmérhetetlen és emberi értékfogalmakkal ki nem fejezhető.
Csak akkor van jogod számon tartani, ha Te tartozol vele másnak. Ez lelkiismereted feladata. De ha azt kutatod, hogy ki adósod hálával, már önzésed szolgálatába állítottad a cselekedetet is, amivel állítólag megszolgáltad. És önző tettek egyszerűen napi áron számolandók el, hála nem jár, s nem is teremhet nyomukban. ~

2012. október 22., hétfő

Gyakorlat a Megbocsátásra


~ A megbocsátás folyamatában mindenki sokkal békésebbnek és energikusabbnak érezheti magát. Ez a folyamat arra emlékeztet, mint amikor egy hőlégballonból kidobáljuk a súlyokat, így feljebb tudunk jutni. A régi düh, félelemek és csalódottság halott súlyok, amelyek lelassítanak bennünket és elszívják életerőnket. Talán pár súlyt most azonnal ki tudsz dobni a ballonból. Amikor megbocsátasz a világnak - beleértve saját magadat is - sokkal könnyebb leszel, és kevésbé fogsz félni.


A megbocsátás : szabadítsd fel magad most!

Ez a gyakorlat 30-60 percet vesz igénybe, és higgy nekem megéri a befektetést. Nagyon sok kliensem arról számolt be, hogy ez az egy gyakorlat azonnal pozitív módon befolyásolta életüket. A szabadsághoz vezető lépések a megbocsátáson keresztül:

1. Légy tisztában a megbocsátás előnyeivel. A megbocsátás különbözik attól, hogy azt mondod "Vesztettem", vagy "Nem nekem, hanem neked volt igazad". Mást jelent, mint annyiban hagyni valamit a rossz ellenére. A megbocsátás egész egyszerűen a lélek felszabadítását jelenti.

2. Készíts egy megbocsátás leltárt (ez a gyakorlat részben John Ralndolph Price munkáján alapszik). Írd le mindenkinek a nevét, akár él még, akár eltávozott az élők sorából, akivel valaha konfliktusod volt. A legtöbb ember azon kapja magát, hogy három vagy négy oldalas listát ír össze, és hirtelen emlékszik minden olyan ember nevére is, akire évek óta nem gondolt. Néhányan akár még háziállatok nevét is felsorolják, és majdnem mindenki a saját nevét is feltünteti valahol a listán.

3. Engedj el és bocsáss meg. Vonulj el egy félreeső szobába, ahol semmi nem zavarhat meg, és egyszerre egy névvel haladj lefelé a listán. Képzeld magad elé gondolatban a személyt, és mondd neki a következőt: 
"Megbocsátok Neked és elengedlek. Elengedek minden sérelmet. Teljes mértékben megbocsátok Neked. Szabad vagyok és szabad vagy."
Ez a folyamat 30 percet vagy ennél hosszabb időt vehet igénybe. Ennek ellenére fontos, hogy addig csináld, amíg végig nem haladtál az egész listán.

4. Éjszakai felszabadítás
Minden este mielőtt nyugovóra térnél, gondold át a napodat: "Van valaki, akinek meg kell bocsátanom?"
Épp ahogy minden este megmosod az arcod, fontos az is, hogy a tudatodat megtisztítsd. Így nem halmozódik fel semmilyen neheztelés. ~

Doreen Virtue: Csakra tisztítás című könyvéből

2012. október 18., csütörtök

Alphonse de Lamartine

 
~ Szeretni azért, hogy bennünket szeressenek, emberi,
de szeretni azért, hogy szeressünk, angyali. ~

2012. október 13., szombat

Atlantisz Bölcsessége

 
~ Arany Atlantiszban az emberek a természetük szerint éltek, más szóval: boldog gyermeki ártatlanságban. Mivel az önelégültség és az érdek ismeretlen fogalmak voltak számukra, gyermeki becsületességgel nyilvánultak meg, szerényen és színlelés nélkül. Gondolataik és szándékaik tisztaságának volt köszönhető, hogy rezgésszintjük hosszú ideig kifejezetten magas maradt. Ez olyan magas volt, hogy az emberek boldogságukban szó szerint ragyogtak, és az aurájuk világosan és tisztán csillogott. ~

Müller Péter


~ Ha kihűlt körülötted a világ és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadba, mint egy tüzes kis kályhába, és áraszd a meleget! Meglátod, mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még. ~

2012. október 10., szerda

Angyali számok


~ Az Angyalok mindent megtesznek azért, hogy felhívják magukra a figyelmünket, és hogy kommunikáljanak velünk. Így segítenek abban, hogy meggyógyítsuk saját életünket. Mégis, gyakran lebecsüljük a jeleket, amiket nekünk küldenek, egyszerű véletleneknek, vagy a képzeletünk játékainak tartjuk őket.
Az Angyalok azt mondják:
"Nem tudjuk a nektek szánt üzeneteket felírni az égre. Figyelnetek és hinnetek kell, amikor életetekben megformálódó mintázatokkal találkoztok - különösen, ha azok válaszok lehetnek kérdéseitekre, vagy imáitokra. Mit gondoltok, ki van amögött, amikor többször egymás után ugyanazt a dalt  halljátok? Vagy ugyanazt a számsort látjátok valahol? Az Angyalok természetesen!" 
A számok mindenhol jelen vannak: digitális órákon, plakátokon, rendszámtáblákon, könyvekben, levelekben, stb. Biztosan veled is előfordult már, hogy egy szám gyanúsan sokszor fordult elő mindennapjaidban. Lehet, hogy minden órában akkor néztél rá az órára, amikor az 00-t mutatott. Esetleg egy adott napon mindig a 875. oldalon nyílt fel a könyved. Hidd el, ezek nem véletlenek. Minden számnak sajátos rezgési frekvenciája van, amely közvetlenül kapcsolatban áll a jelentésével.

Számsorok
 
Az Angyalok gyakran számsorok útján küldik el nekünk üzeneteiket. A számsorokat bárhol észrevehetjük, leggyakrabban az óránk számlapján, vagy egy autó rendszámtábláján, vagy egy telefonszámban, vagy hallhatjuk többször valahol ugyanazt a dalt, számsort, tehát rengeteg úton észrevehetjük a nekünk küldött számüzeneteket.
Az Angyalok remélik, hogy tudatosodik bennünk, ha ugyanazt a számsort egymás után többször is látjuk, pl. az óra számlapjára tekintve látjuk az 111 számsort, vagy valahányszor az órára nézünk, mindig 1.11-et vagy 11.11-et mutat. ~

Ősi intelem

 
~Egyszer egy öreg táltos így szólt egy hitehagyott, megkeseredett magyar emberhez:
- Azért születtél, hogy adj és nem azért, hogy megadd magad! Egymást emelve mindenki tegye Östen adta dolgát, s nem lesz baj.
Östen törvénye őseink szellemében Eleve Él.
Térj vissza őseid szelleméhez, s lehull az ármány, mint elsárgult, összeszáradt falevél az őszi szellő fúvásában. Ha egyetlen erényed van csak és ez az emberség, minden erényt hordozol.
Adj hálát minden reggel, s este a Teremtőnek, hogy visszasegítse szellemed, eredeted felé.
S áldd Őt minden nap folyamatosan ahányszor csak tudod, mert csak így kapcsolódhatsz össze ősi erőddel.~
 

Cheyenne szólás

 
~ Egy népet nem lehet leigázni addig, amíg asszonyaik szíve ellenáll.
De azután mindennek vége.
Mindegy, bármilyen bátrak is legyenek harcosaik, bármilyen erősek is legyenek fegyvereik. ~
 

Cherokee indián bölcsesség

 
~ A nő legfőbb küldetése, hogy a férfit elvezesse a lelkéhez, azáltal, hogy összekapcsolja őt a 'Forrással.'
A legrosszabb, amit tehet, hogy elválasztja a férfit a lelkétől, és hagyja őt szeretetlenül bolyongani.
A férfi legfőbb küldetése, hogy megvédje a nőt, hogy szabadon, ártatlanul sétálhasson a Földön.
A legrosszabb, amit egy férfi tehet egy nővel, hogy csapdába ejti, ráerőlteti a saját útját, és fenntartja ezt az egész élete során. ~
 

Atlantisz Angyalai

~ Atlantisz az „Arany Fény Birodalma”, ahol az isteni alkotóerők tudatos beavatkozása által egy szellemileg magasan fejlett civilizáció jött létre, ahol az uralkodó királyok angyalok segítségével kormányozták a birodalmat.
Eredetileg csak a főváros neve volt Atlantisz, később nevezték el az idelátogató idegenek az egész földrészt így. Az Atlantisz szó jelentése: „a legerősebb, a leghatalmasabb, amin a világ nyugszik”.

A főváros, Atlantisz 12 gyűrűt formálva egy hosszú, elnyúló dombon terült el. Minden egyes gyűrűt egy fal határolt, amely egy meghatározott drágakő és a hozzátartozó angyal rezgését bocsátotta ki. Minden egyes falon egy kapu vezetett át, amely a fal mentén egy kör alakú utcába nyílott. A kapukat egy egyenesen vezető út kötötte össze egészen a dombtetőig, ahol a főtemplom állt.

A Főtemplom

A főtemplomban volt Isten lakhelye. A templom közepén állt egy nagy hatszögletű, csillag-alakú, ajtó és ablak nélküli terem. Az egész terem arannyal volt bevonva. Olyan szent hely volt ez, ahová soha, senki nem léphetett be. Ez volt a szentély központja. A belső szentély egy ezüsttel díszített, négyszög alapú helyiség volt. A hatszögletű csillagterem körül 12 kör volt aranyból, egymástól 12-12 rőf távolságra. Minden egyes körön 12 félember nagyságú, óriási drágakő állt. A középponttól legtávolabb eső első kört 12 kristálytiszta jáspis, a másodikat 12 zafír, a harmadikat 12 kalcedon, a negyediket 12 smaragd képezte. Az ötödiket 12 sardonyx, a hatodikat, 12 sarder, majd ezt követte 12 krizolit, 12 beryll, 12 topáz, 12 krizopráz és 12 hyacin. Végül az utolsó, a tizenkettedik kör 12 ametiszt kristályból állt. Minden egyes drágakőhöz tartozott egy Istentől elrendelt angyal. A 144 angyalnak feladata az ember segítése, védelmezése és tanítása volt.

A Királyangyalok

Atlantisz birodalmát 12 királyság alkotta, élükön egy-egy királlyal. A birodalmat nem földrajzi szempontok, hanem feladatkörök alapján osztották fel. A királyok kiválasztása Isten kegyelme és kinevezése által történt. A birodalomban senki nem számított többnek vagy kevesebbnek a másiknál. Királynak lenni nem kiváltságot, sokkal inkább komoly terhet, fáradságos, kötelességteljes feladatot jelentett. Minden egyes királyt egy-egy angyal segített, aki irányította és tanította őt. Hogy tevékenységüket ne korlátozzák, a királyságok 12 angyalát nem nevükön, hanem feladatkörük alapján szólították:

Élet angyala
Öröm angyala
Nap angyala
Víz angyala
Föld angyala
Levegő angyala
Örökkévalóság angyala
Kreativitás angyala
Szeretet angyala
Bölcsesség angyala
Harmónia angyala
Erő angyala

Tehát minden egyes királyság saját feladatkörrel rendelkezett. E feladatkörök alapján a királyok voltak felelősek azért, hogy az alapelvek megvalósuljanak . ~

2012. október 9., kedd

Veres Kriszta - Lélek-Láng

 
~ Örömök változtatják az életemet szivárványban ragyogóvá. Saját életem örömei, és az örömök, amiket mások életének kinyílása által átélek. Hála, hála, hála! ~

Kínai közmondás

 
~ A lélek sugárzása
Széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
Összhangot termet a házban.
Az otthon összhangja
Rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol
Béke köszönt a világra. ~

2012. október 8., hétfő

Hiaszi Tatiosz


~ Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van – az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit. ~

Csitáry-Hock Tamás

 
~ Van valaki…
Egy csodálatos szívvel, kivételes, tiszta lélekkel élő lény.
Egy napon találkozik egy másik, hasonló lénnyel.
Aki mesélni kezd neki.
Mesél az életről, az érzelmekről, a szeretetről.

Mesél egy olyan világról, amit sokan nem ismernek.

Pedig itt van körülöttünk.

Csak a legtöbb ember nem húzza félre a hétköznapok szürke függönyét, hogy megláthassa.
Vagy egyszerűen fél tőle, nem mer benne élni, mert tart a csalódástól. Attól, hogy nem igaz.

Pedig ez a világ létezik. És erről mesél, mesél, mesél neki.

De legfőképpen szereti őt. Tisztán, önzetlenül, végtelenül.
És ahogy mesél, és szeret, a másik észrevétlenül angyallá változik. És ekkor már ő is látja, hogy a mese, amit hallott, valóság.
És rábízza magát a mesélőre, kipróbálja szárnyait, és egy olyan világba jut el, amelyre vágyott. ~

2012. október 7., vasárnap

Reményik Sándor: Kegyelem


~ Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.


Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.


Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.


Ez a magától: ez a Kegyelem. ~

Müller Péter


~ Minek örüljek? - kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy hallhatatlan vagy.
Annak, hogy jól esik a friss víz, a kenyér, az eső, és a meleg Nap.
És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy..., és ha holnap
mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad.
Ha kell a semmiből...............~

Reményik Sándor: Csendes csodák

 
~ Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök. ~

Márai Sándor


~ Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem.
Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem. ~

Andrew Matthews: Barátkozni jó


~ Próbáld ki: egy héten át ne ítélkezz senki és semmi felett! Amikor legközelebb találkozol valakivel, aki sokat beszél, költekezik, folyton panaszkodik vagy nem dolgozik, akkor mondd halkan magadnak: “Teret engedek neked arra, hogy úgy tapasztald meg az életet, ahogy te választod. Nem tartozik rám, hogy ítéletet hozzak feletted.” Így sokkal derűsebb lesz az életed. ~

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány


~ Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…~

Weöres Sándor

 
~ Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud. Tanulj meg mindenkitől tanulni. ~

Sri Chimnoy

 
~ Az Aranykor úgy döntött, hogy nem alszik tovább.
Ébredezik, és azon van, hogy a világot újra megvilágosítsa. ~

Böjte Csaba


 ~ Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik.
Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek…. Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos.
Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy. ~

2012. október 6., szombat

OSHO: Gyógyítás


~ Itt az idő, hogy a múltban mélyre temetett sebeid most felszínre kerüljenek, hogy meggyógyulhassanak.
...Te egy sebet hordozol magadban. Az egóval egész lényed egy nagy sebbé válik. És te mindenhová magaddal cipeled ezt a sebet. Senki nem akar téged megbántani; ne gondold, hogy az emberek csak arra várnak, hogy megbánthassanak. Hiszen mindenki a saját sebével van elfoglalva; afölött őrködik. Kinek lenne erre energiája? Mégis megtörténik, mert szinte alig várod, hogy megsértsen valaki; készen állsz, kivont karddal várod a sérelmezőt. A tao emberét nem érintheted. Miért? Mert nincs kit megérinteni. Ezért seb sincs. Ő már gyógyult, egészséges és egész. Csodálatos a szó: "egész". Az "egészséges" szó törve az "egész". Ő pedig egész és egészséges - szent.
Légy tudatában a sebednek. Ne segítsd a növekedését; hagyd, hogy begyógyuljon. Begyógyulni azonban csak akkor lesz képes, ha a gyökerekig hatolsz. Minél kevésbé élsz a fejedben, annál inkább gyógyul a seb. Ha nincs fej, seb sincs. Élj fej nélkül. Élj teljes lényként, és fogadj el mindent. Próbáld ki csak huszonnégy órára, hogy bármi történjen is, te mindent elfogadsz. Ha valaki megsért, fogadd el, ne reagálj, és figyeld meg, mi történik. Hirtelen elindul benned egy olyan energia, amit eddig soha nem éreztél. ~


Diane Loomans: Gyerekek

 
~ Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról. ~

2012. október 5., péntek

Márai Sándor: Füves könyv - Arról, hogy a dolgokat meg kell várni


~ Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.~

2012. október 4., csütörtök

William Wordsworth: Óda - A halhatatlanság sejtelme...(részlet)

 
~ Születésünk csak álom s feledés:
létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél,
     messziről ered, és
       véget nem mivelünk ér:
     nem teljesen emléktelen,
     és nem egészen védtelen
jövünk az Istenből, ki otthonunk,
     de fénycsóvát vonunk:
gyermekkorunkban a menny vesz körül!
Már kezdik eltakarni börtön-árnyak
     a növekvő Fiút,
de ő a fényt nézi, s hogy honnan árad,
     s ennek örülni tud;
az Ifjú a Természet papja, bár
     kelettől már mindmessze jár,
       az ábránd tündökölve
       mindig ott megy előtte;
végre a Férfi látja: elenyész,
s a hétköznapok világába vész. ~

2012. október 3., szerda

OSHO: Teremtés


~ Kétféle teremtő létezik a világban: az egyik külső objektumokat alkot - ilyen a költő, a festő; ők külső objektumokat, tárgyakat hoznak létre -, a másik fajta teremtő a misztikus, aki önmagát teremti meg. Ő nem objektumokkal, hanem saját magával, saját lényével, saját szubjektumával dolgozik. És ő az igazi teremtő, az igazi költő, hiszen ő önmagából alkot mesterművet.
Te egy mesterművet hordozol magadban, csak épp az útjában állsz. Állj csak félre az útból, és a mestermű azonnal előtűnik. Mindenki egy igazi remekmű, mert Isten ennél alább sosem adja. Sok-sok életen keresztül hordozod magadban elrejtve a mesterművet - nem tudván, hogy ki vagy -, és a felszínen próbálsz valakivé válni.
Hagyj fel ezzel a butasággal; senkivé sem kell válnod - te már most egy mestermű vagy. Nem lehet tovább tökéletesíteni. Csak észre kell ezt venned, fel kell ismerned, meg kell értened. Téged maga az Isten teremtett, ennél tökéletesebb már nem lehetsz. ~


OSHO: Csend


~ Ez egy rendkívül értékes időszak. Most könnyű lesz elnyugodnod belül, és saját csönded mélységeibe hatolnod, hogy ott megtaláld azt a pontot, ahol az a világegyetem csöndjével találkozik.  
Semmit sem kell tenned, sehová sem kell menned, belső csönded minősége mégis mindent áthat, bármit teszel. Ettől talán néhány ember kellemetlenül érzi majd magát, hisz ők a világ zajához és állandó zsibongásához szoktak. Ezzel te ne törődj - keresd azokat, akik képesek a te csendeddel együtt rezegni, vagy egyszerűen csak élvezd az egyedüllétedet. Most jött el az idő, hogy hazatérj önmagadba. Az a megértés és belső meglátás, mely ezekben a pillanatokban jelenik meg benned, majd később - életed egy extrovertáltabb szakaszában - fog testet ölteni. ~

2012. október 2., kedd

San Juan de la Cruz: A Lélek himnusza


~ Most, ó lélek, te minden teremtménynek legszebbike,
ki sóvárogva vágysz megtudni, hol lakozik Szeretted,
hogy felkeresd Őt és egyesülj Vele,
ím eláruljuk neked: te magad vagy az Ő lakozóhelye…
Titkos kamrája, rejteke. ~

Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot...


~ Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. ~
 

OSHO: Ünneplés


~ Az élet egy pillanat, amit ünnepelni és élvezni kell. Tedd mulatsággá, ünnepeld, és akkor beléphetsz az igazi templomba. A templom nem a lógó orrúaknak való; soha nem is volt az. Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát?
Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem?
Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol... Mégpedig azért tévedt el, mert rendkívül bölcsnek és okosnak hiszi magát. A te betegséged az okosságod. Ne légy olyan bölcs. Mindig tudd, hogy hol a határ, ne ess végletekbe. Ha egy kicsit bolond vagy és egy kicsit bölcs, az jó - mert e kettő megfelelő arányú kombinációjából lesz a Buddha...~

Gerald G. Jampolsky a tiszta Szeretetről...


~ A tiszta szeretet nem azért ad, hogy derűvé változtassa valakinek a rossz hangulatát, vagy a hálátlansága helyett hálát eszközöljön ki. Az igaz szeretet az adás tökéletesen tiszta, akadálytalan formája. Szabadon árad a többi ember felé, és jutalmát önmagában hordja. ~

2012. október 1., hétfő

A Korinthusi bölcs


~ Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.

- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
 - Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál. ~


Albert Einsteintől


~ Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. ~

Angyalok suttogása


Egy csodálatos dal Dolhai Attilától...

Szeretet


~ Fogadd el a szeretet csodálatos adományát az életedben, nem azért, amit látsz, hanem amit igazságnak érzel vagy tudsz. Az igazi szeretet akkor érhető el számunkra, amikor megnyitjuk a szellemünket belső vezetőink és álmaink előtt, és követni merjük szívünket. A szeretet gyakran álruhát visel, éppen úgy, mint az  igazság. Láss túl a maszkon, a személyiség világán, túl a felszínen és a sztereotípiákon. Ahol sötétség van, láss fényt. Ahol fájdalom van, küldj gyógyító imát és gondolatokat. Ahol diszharmónia van, hintsd el a megelégedettség és az öröm magjait. Engedd, hogy a szereteted és nemeslelkűséged kifejeződjön szeretteid, barátaid, szélesebb közösség és az emberiség egésze felé. Amikor belepillantasz a Lélek tükrébe, legyél hálás az Isteni élet és örök szeretet gyönyörű adományaiért. ~

Sam Keen a Háláról...


~ …minél jártasabbá válsz a hála művészetében, annál kevésbé leszel játékszere a neheztelésnek, a depressziónak és a kétségbeesésnek. A hála varázsitala fokozatosan feloldja éned kemény burkát – a birtoklás és az ellenőrzés kényszerét -, és nagylelkű lénnyé változtat. A hála átélése spirituális alkímia, nemes szívűvé és nagylelkűvé változtat. ~

Thomas Edisonról

 
~ Thomas Edison laboratóriuma 1914 decemberében csaknem teljesen a lángok martalékává vált. Jóllehet a kár meghaladta a kétmillió dollárt, az épület csak 238000 dollárra volt biztosítva, mivel betonból készült, s így tűzállónak hitték. Edison életművének nagy része odaveszett azon a decemberi éjszakán. A tűzvész tetőpontján a feltaláló huszonnégy esztendős fia, Charles az aggodalomtól félőrülten rohangászott a füst és törmelék között, míg végre megtalálta az apját a tűz közelében, arcát vörösre festette a lángok visszfénye, ősz haja lobogott a szélben.
  - A szívem sajgott érte - számol be az esetről Charles Edison. - Már nem volt fiatal, s most mindene elpusztult. Észrevett. „Hol van anyád?” kiabálta. Azt feleltem, nem tudom. „Eredj, keresd meg, hozd ide, soha az életben nem láthat még egyszer ehhez hasonlót.” Másnap reggel, reményeinek és álmainak üszkös romjai között kószálva, a hatvanhét esztendős Edison kijelentette: - A katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk elégett. Hála Istennek tiszta lappal indulhatunk újra.
Három héttel a tűz után sikerült megszerkesztenie az első fonográfiát. ~


Eleanor H. Porter "Az élet játéka" c. könyvéből

 

~ ...- Úgy látszik, Kisasszonyka, maga a világon mindennek tud örülni - mondta erre Nancy, és vidám képe egy pillanatra elborult, mert eszébe jutott, hogyan próbált megbarátkozni a csúf kis padlásszobával a bátor kislány.
Pollyanna csöndesen kuncogott.
- Hát persze, hiszen erre megy a játék!
- Miféle játék?
- Hát... az örömjáték!
- Kisasszony, mit beszél összevissza?
- Nem beszélek összevissza! A papa tanított rá. Egész kicsi korom óta játszom. A nőegyleti hölgyeket is megtanítottam. Azok is játszották, legalábbis néhányan közülük.
- Én ugyan nem sokat értek a játékokhoz, de azért csak mondja el, Pollyanna kisasszony, miben áll.
Pollyanna nevetett, de kicsit szomorkásan. A szürkületben arcocskája nagyon sápadtnak és keskenynek látszott.
- Akkor kezdődött, amikor a mankók érkeztek a missziós-hordóban...
- Mankók??
- Igen. Tudja, annyira szerettem volna egy babát. Papa kérte is, hogy küldjenek, de amikor megérkezett a hordó, a hölgy visszaírt, hogy nincs benne baba, csak egy pár kis mankó. Elküldte, hátha valami gyerek mégis hasznát veszi. Akkor kezdtük játszani a játékot.
- No én aztán nem értem, mi játszanivaló van egy pár mankóval! - jelentette ki Nancy kicsit ingerülten.
- Éppen az az érdekes benne. Mindenben kell találni valamit, aminek örülhetünk - magyarázta Pollyanna komolyan.
- És mindjárt a mankókon kezdtük.
- Nohát, ezt aztán értse meg, aki akarja! Hogy lehet örülni annak, ha az ember babát kíván és mankót kap helyette?
A kislány vígan ugrált Nancy mellett.
- Dehogy nem, dehogy nem! Bár igaz, hogy az elején én sem értettem - ismerte be.
- De papa megmagyarázta.
- Akkor maga pedig magyarázza meg nekem - szólt Nancy kurtán.
- Ó, libuska! Hát annak örültem, hogy nincs szükségem rá! - vágta rá Pollyanna büszkén.
- Nagyon egyszerű a játék, ha az ember már belejött!
Nancy kicsit ijedt oldalpillantást vetett a kislányra.
- Hát ez aztán igazán furcsa gondolat!
- Dehogy furcsa! Inkább nagyszerű! - lelkesedett Pollyanna. ~