2013. január 27., vasárnap

Veres Kriszta: Intimitás (Lélek-Láng)

~ Az intimitást sokan a szexualitással kapcsolják össze. Az én megéléseim szerint vajmi kevés közük van egymáshoz, és közben mégis rengeteg. Ez látszólag ellentmond egymásnak, de mégsem :-)

Az év végén nálam járt anyukám, Kairóban, egyik reggel arra jöttem vissza a reggeli készítésből, hogy anyukám még az ágyában üldögél, és mellette anyukám szobájában az ágy szélén a Kedvesem, így nézegették együtt a fényképeket, amik Felső-Egyiptomban készültek. Olyan szép volt. Ott manifesztálódott a szemem előtt egy valódi Lélektől-Lélekig, meghitt kapcsolódás az anyukám és a Szívem Férfija között.

A Kedvesemmel az egyik legmeghittebb pillanatom az volt, amikor a kapcsolatunk kezdetén a szoba másik végéből ránéztem, miközben ő magában hamburgert evett. Abban a pillanatban teljesen mezítelen volt a Lelke, láttam az összes álmát, az összes kétségét, láttam Őt magát a Lelke teljes szépségében. Csak álltam és néztem, közben tágra nyílt a szívem és onnantól kez
dve tudom, hogy Ő az én párom.

Ezek a jelenetek nagyon intimek voltak, de szexualitáshoz semmi közük sem volt. És mégis nagyon szorosan összekapcsolódik az intimitás és a szexualitás, mármint a valódi, a szakrális szexualitás. Lehet a szexualitás egyszerű testi aktus, és lehet az EGYségbe repítő szépséges imádság. Ez utóbbi akkor születik meg, amikor megtörténik a két Lélek meghitt, intim találkozása, egymás felé megnyílása, mert ilyenkor a testek talákozásai is ebből a Lélektáncból nyílnak ki és viszik a kettőt az EGYbe.

Olyan szép. Kívánom, legyen így! ~

2013. január 23., szerda

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...


Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

2013. január 12., szombat

Gyógyító Delfinek

 
~ A delfinek egykor a Szíriusz bolygóról jöttek azért, hogy oktassák az embereket a Földön. A delfinek bölcsek voltak, akik többek között hozzájárultak ahhoz, hogy a tengerek rezgésszintje magas legyen. Atlantiszban telepatikus úton vezették az embereket, technikai tudást és életbölcsességet adtak át, miközben együtt úsztak velük. Ez még ma is így van, gyógyítást és örömöt ajándékoznak nekünk. Támogatnak minket abban, hogy lelkünk valódi energiájával kapcsolatba kerüljünk. A bukás után Atlantisz nagy hatalmú angyalai delfinalakot öltöttek. Ezek az angyaldelfinek ma is keresik a tiszta, nyitott embereket, akikkel együtt tudnának dolgozni. ~

2013. január 10., csütörtök

Csitáry-Hock Tamás: Mosolyszárnyak

 
~ A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell. Látszólag egy könnyű mozdulat, mégis, hatalmas erő kell hozzá. A fizikai kevés ehhez. Kezed nem mozdul addig, míg lelked rá nem szánja magát. És a lelked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős. Ha már nincs benne büszkeség, nem akar más lenni, mint akinek született. Amikor már fáj a játék. ~

2013. január 9., szerda

Wass Albert: Szívpalota titka

 
~ Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba...~

2013. január 5., szombat

Születési Kristály


~ Atlantisz Aranykorában, amikor egy ember megszületett, mellé alakot öltött a szülőbolygójának kristálya is. Mivel minden ember testet öltésekor a feledés fátyla borult a korábbi inkarnációira, nem tudott emlékezni csillageredetéből. A születési kristály segítségével mégis tudattalanul képesek voltak kapcsolatot teremteni a szülőföldjükkel, ami az egész földi életüknek békét adott és vigaszt nyújtott. ~