2013. november 30., szombat

Wass Albert: Hagyaték

 
~ Én, úrfi, magamtól nem vagyok jó semmire. Vén, iskolázatlan szénégető vagyok, semmi egyéb. Mindössze eszköz az Úr kezében, mint enyimben az a balta ott vagy ez a fakanál. Én nem mentettem meg soha senkit semmitől. Az Úr végezte azt. Ő tartotta meg magát is, ha igaz, amit mond. Én csak egyike vagyok azoknak, kik őrzik még mindég a szent hagyatékot, amit őseink hagytak volt reánk sok száz esztendeje annak, régi időkből, mikor még az Úr nemzete voltunk. Őrizzük, egyre csak őrizzük az Úr védelméhez visszavezető kicsinyke ösvény titkát, mely olyan ma már ebben a nagy megbolydult világban, mint elmohásodott vadcsapás havaserdő sűrűjében, amit már csak a lélek láthat meg, nem a szem. Mert egyszer még elébb vagy utóbb, de minden bizonnyal eljő az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, s keresni fogják az igaz utat, mely pusztulásból győzelembe, nyomorúságból az Úr gazdag dicsőségébe vezet vissza, ahonnan valamikor nagyon régen magunk gyarlósága folytán hibás útra tértünk...~

2013. november 27., szerda

Jézus


~ Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a Földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. ~

2013. november 23., szombat

Pusztai Orsi: Lélek Ima


~ Mikor ébred Lelkem, hadd ébredjek vele,
Álom rabigáját, hadd tegyem le vele,
Tiszta Fénytudatom ragyogjon át Engem,
Legyen megváltásom az Új Ember bennem,
Krisztusom, szívemben hadd lássalak Téged,
Utamon Te kísérj, így haladja Véled,
Nincs bennem gát semmi, csak a tiszta szándék,
Minden pillanatban Isteni Ajándék.

Lelkem ragyogj tisztán, ahogy teremtődtél,
Hosszú útnak során gyakran megtörettél,
Megtisztít most Téged Krisztus szeretete,
Testem is megtisztul, ha akarom Vele.
Azt, mit megtanultam, mind magamhoz veszem,
Felnyílik az Fényre igaz, lelki szemem,
Szívemet kitárom, befogadó vagyok,
Hitem sugarával szeretetet adok.

Köszönök most mindent, azt aki Én vagyok,
Kiben Isten látja a ragyogó csillagot,
Mit elküldött egyszer, erre a Világra,
Hogy lemosson mindent Lelkünkről tisztára,
Most is benne élek, ha hiszem a Fényben,
Csillag vagyok Isten Örök Egy Egében,
Úgy ragyogok tisztán, ahogy Magam látom,
Mert Velem teremti Isten a Világot. ~

2013. november 10., vasárnap

Reggeli ima


~ Szemem csak a mára tekint,
Újjá teremtem ezt a napot,
Az éggel és Földdel burkolom be magam,
Bölcsességben és Szeretetben mártózom, és
Az Anyatermészet szívébe helyezem magam,
Ma Bátran szembenézek bármivel, amit Isten ad,
Ma és most az Életet szolgálom,
Ma és most túllépek a születés és a halál birodalmán,
Ma és most önmagam vagyok,
Ma és most szeretettel és tisztelettel fordulok minden élő felé,
Ma és most figyelek megérzéseimre,
Ma és most az örömelv alapján élek,
Ma és most cselekszem, de nem ragaszkodom tetteim eredményéhez,
Ma és most tetteim a TEREMTŐ (Természet, Út) törvényeit visszhangozzák.
ÁMEN! ~

Forrás: http://gyogyitoharcos.hu/

2013. november 2., szombat

Az élet folyója (Hiranus mester tanítása)


Mikor felszállsz hajódra, mely az élet folyóján elindul veled, telve vagy vágyakkal és elképzelt lehetőségekkel. Lelked tisztán és fényesen látja az utat, melyet kijelöltél magad számára. Indulásod előtt kinyitottad a létezés térképét és így szóltál:

- Ez az út igazán kívánatos számomra. Csendes a folyó, sok a kikötő és látok olyan hajókat is, kik kedvesek a számomra. Igaz, hogy van itt egy zátonyos szakasz, de majd vigyázva kormányzok.

Atyád pedig így szólt:

- Legyen, gyermekem.

Te kiválasztottad a számodra legmegfelelőbb hajót (járművet), és vízre szálltál kiindulási pontodon. Szárnyaltál a megtapasztalás lehetőségétől, alig várva, hogy tehess, és megmutasd magad. Ahogy haladtál a folyón olyan hatások értek, melyeket teljesen szokatlan módon tudtál csak felfogni. A megtapasztalás egy új módja tárult eléd, s úgy érezted még magadban sem vagy biztos ezen új helyzetben, nemhogy az úttal. De kitartásod s hited nem lankadt, eveztél tovább. Rácsodálkoztál mindenre, s magadba engedtél mindent, mert Atyád útravalóul ellátott az érzékelés képességével, hogy láss, halj, ízlelj, és érezz testeden át. Elkápráztatott a táj szépsége s alig vártad, hogy élményeidet megoszthasd. Kívántad a kinyilatkoztatás lehetőségét. Minden, mit magadba szívtál, láttál, hallottál, éreztél téged gazdagított, felismerésekre, vagy éppen kérdésekre ösztönzött.

Boldogan vettél észre, egy kikötőt.

- Igen itt végre megoszthatom és továbbadhatom mindazt, mit magamba engedtem!

Kikötöttél és telve a megnyilvánulás vágyával találkoztál más hajósokkal is. Boldogan mesélted tapasztalataidat, és remény telve hallgattad őket is. Örömmel üdvözölted mindazt, miről beszámoltak s tapasztalataik hasonlóak voltak a tiéddel. De a kikötőt sokféle utazó használja, s észrevetted, mások, kik másik útvonalon jöttek, teljesen mást mondtak, mint amit te eddig tapasztaltál. Titokzatos földekről számoltak be. Olyan kikötőkről, melyet el sem tudtál képzelni, s benned feléledt a vágy : tovább!

Így újra nekivágtál az útnak, de gazdagabb lettél a mások által átadott élményekkel (tanításokkal), melyeket magadba engedtél és tudásodba építettél. Hajódat már biztosabban kormányoztad és lelkesen üdvözöltél minden melletted elhaladót. Minden kikötővel egyre több és több élmény és tapasztalás volt benned és egyre több megnyilvánulásban volt részed. Valahogy lassan átformálódtál; Új vágyaid és elképzeléseid lettek, ahogy magadba engedted saját és mások élményeit. Elkezdtél szétválogatni és megkülönböztetni. Célod még mindig az, hogy eljuss arra a csodálatos helyre, melyről minden kikötőben annyit beszélnek, de az útirányt vagy nem tudják megmondani, vagy mindenki aki tudni véli, másképp igazít el téged. Minden kikötőben egyre csak gyarapodsz az élményekkel, de te is egyre több tapasztalatot osztasz meg másokkal. Mindenki, aki beszámol útjáról, a sajátját látja a legnehezebbnek, és úgy gondolja, tőle tanulhatsz a legtöbbet. De vannak csöndes utazók is. Ők kikötnek, magukhoz veszik mindazt, mire a további útjuk során szükségük van, és ugyanilyen csöndben újra vízre szállnak. De közben mégis ott hagynak valami megmagyarázhatatlan érzést benned: ők tudják az utat, csak nem beszélnek róla.

Így haladsz a folyón, kikötőről-kikötőre. Csendes szakaszokon és zúgókon át, megsérülve zátonyokon és hirtelen támadt viharokban, de nem állsz meg. Hajt tovább a vágy, hogy elérd azt a csodálatos kikötőt. Lehet, közben elfelejtetted eredendő célodat, s a térképet is elvesztetted valahol, de már teljesen más elképzelések vezetnek, mint mikor vízre szálltál. Magadba építetted mindazt, mit másoktól vagy saját magadtól tanultál. Élményeid összekeveredtek mások élményeivel és néha nagyon elveszettnek érezted magad.

S mikor egy nagyon nehéz, viharos és veszélyes folyószakasz után fáradtan és összetörten álltál, valami megmozdult benned. Valami belső bizonyosság, hogy mindennek célja van. Hogy vízre szállásod nem ok nélkül történt, csak már az okot felejtetted el.

Nem baj, majd a következő kikötőben megkérdezem - gondolod

De rájössz lassan, ahogy kikötőről kikötőre vándorolsz, hogy mindenki, akit csak megkérdezel más okot tart igaznak. Vannak, akik segítőkészek és feltöltik csónakod, de vannak kik félrevezetnek és eltérítenek téged. Ezért gyanakvóvá válsz és kihasználsz te is minden lehetőséget, mit javadra fordíthatsz. Mindent kipróbálsz, mit másoktól láttál és tapasztalataid okán tudásod gyarapszik. A folyó és a kikötők nyomait viseled, tenyered kidörzsölte a kötél, arcodat megcserzi a nap, de ez már természetessé válik, s látod mások is így vannak ezzel.

Mégis, mindig mikor egy néma (bölcs) utazóval találkozol, mindez eltűnik, s úgy érzed van még valami, s akkor nem bírod tovább és megszólítod őt. Megkérdezed, mondja el, hol találhatod meg a csodálatos kikötőbe vezető utat. Ő mosolyogva rád néz, s szó nélkül szívedre mutat, majd elmegy.

Te csodálkozva állsz s nem érted, mit akart ezzel mondani. Egyáltalán, hogy lehet szó nélkül beszélni. De értetlenül vízre szállsz újra.

De éjjel kitör a vihar s csónakod megfeneklik egy zátonyon. A vitorla kettéhasad s az árbóc is vészjóslóan nyikorog. S ekkor valahogy, nem is tudod hogyan s miért, de felkiáltasz:

- Istenem, segíts!

Erre hirtelen megszűnik minden körülötted s békés csendben találod magad, és ekkor megérted, mit mutatott az a bölcs utazó neked a szívedben. Hiszen önmagadat keresed! Magadért indultál erre az útra, hogy felfedezd és megéld önmagad. S az a csodálatos kikötő nem más, mint ahonnan elindultál. Oda kell visszatérned mindazokkal az élményekkel, miket utad során magadévá tettél. Mindig itt volt benned az ÚT!

Ez a felismerés megváltoztat, s teljesen másképp vágsz neki az útnak. Most is kikötsz, de mindaz mit tapasztalsz, az öröm és az élmény ajándékával halmoz el téged. Meglátod a sokféle megnyilvánulás közös gyökerét: az UTAT. Már tudod, mind utazók vagyunk. Ugyanoda tartunk, csak más módon. Ezért nem teszel mást, csak átadod tudásod minden kikötőben s te is magadhoz veszed mindazt, mire szükséged van, s rábízod magad a folyóra, hogy vezessen szíveden át.

Ez a létezés értelme: az Úton való tapasztalás, tanulás és a felismerés. A felismerés az, ami hazavezet tapasztalásod útján, ha szívedre hallgatsz.

Minden kikötő (életed állomásai) és tanulás segítségedre van, s mindenhol ott a jel, mely vezet. Ott az a csendes utazó (felsőbb Éned), ki tudja az irányt, csak észre kell venned tanításait. És ott a folyó is (isteni utad), mely visz előre téged, ha rá hagyatkozol és engeded, hogy vigyen (isteni Akarattal).

Kövesd szíved térképét és hagyd, hogy az Akarat legyen Vezetőd.

Ez a mai tanítás, Isten áldását és vezetését kérem rád.

 Forrás: http://www.kristalycsakra.eoldal.hu/cikkek/tanitasok
Pusztai Orsi