2013. december 17., kedd

Pusztai Orsi: Az EGY imája


EGYként, mint Teremtő ki öntudatra ébred,
Meglátom áradni belőlem a Fényem.
Ha követem szívemmel ezernyi fényszálam,
Feltárul a Világ, hogy Magamat így lássam.
Akár merre halad tudatom a térben,
Nyomot hagy, mert teremt a Fény erejével.
Felismerem benne saját Létezésem,
Összekapcsol mindent tér-idő egységben.
Kiterjed, mint semmi, ami mindent átfog,
Határként öleli a Határtalanságot.
Lefelé haladva is felfelé tartok,
Megismerve rosszat és jót,
Tudva, mind-EGY Vagyok!
Mi belőlem indul, bennem ér az véget,
Így téve végessé a végtelenséget.
Bármit is választok, megtörténik velem,
Maga az EGY vagyok, Magamat teremtem!
Kérem hát most Magam, mert Teremtő vagyok,
Soha ne felejtsem:
SZERETETBŐL VAGYOK!
Áldás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése